Német kapcsolat

Németország - Urspringschule, 2007

2007. október 8-án végre eljött az idő, amikor ellátogathattunk Németországba, és újra láthattuk azokat a diákokat, akikkel annyira jól éreztük magunkat májusban, amikor ők voltak itt, nálunk.

A repülőnk fél 10-kor szállt fel. Én és Szilvi az iskolába, a többiek a fogadócsaládjaikhoz éjfél után érkeztünk meg, majd rövid bemutatkozás és ismerkedés után le is feküdtünk aludni, annyira fáradtak voltunk.

Másnap reggel 7-kor keltünk, hogy megreggelizzünk az iskola kantinjában. Az aznapi programunk az iskolai órák látogatása volt. A diákok nagyon kedvesek voltak, sokat érdeklődtek felőlünk és Magyarország iránt. Délben mindenki elment ebédelni. Az ottaniak állandóan panaszkodtak, hogy nem szeretik az iskolai kosztot, de nekünk nagyon ízlett.

Evés után elsétáltunk Schelklingenbe, a legközelebbi faluba a diákokkal, hogy pizzázzunk egyet. Amikor visszaértünk, akkor tudtuk először rendesen szemügyre venni a szobáikat, melyek mind nagyon otthonosan voltak berendezve.

A második napon a Bódeni-tó volt az úti cél, ahová vonattal jutottunk el. Lindauból áthajóztunk az osztrák oldalra, ahonnan libegővel vittek fel minket a közeli hegy csúcsára. Itt rengeteg vadon élő állatot láttunk a nekik kialakított parkban. Szerencsére az idő is a pártunkon állt, gyönyörű napsütés volt, így egészen elláthattunk a tó túloldalára.

Harmadnap először a közeli tavacskát néztük meg, aminek ragyogó türkiz színe volt a ködös, szürke időben is. Busszal vittek minket tovább a Federsee Museumhoz, ahol őskori maradványok voltak kiállítva és az ősemberek életét jelenítették meg. Ezután elsétáltunk a múzeumhoz közeli erdőbe, ahol, ha mindenki egyszerre ugrált, lehetett érezni, hogy ruganyos a lápos talaj. Ez mindenkinek nagyon tetszett, a tanároknak is, akik velünk együtt ugráltak.

A negyedik nap tetszett talán a legjobban. Busszal utaztunk az ún. Kletterwaldba, ami egy olyan erdő volt, ahol egy komoly kalandpálya volt kiépítve. Kaptunk védőfelszerelést is, különben elég veszélyes lett volna 20 méter magasan mászni a drótköteleken és egyensúlyozni.

A kalandpark után kolbászt és húst sütöttünk ebédre, majd még egy mélybarlangi túrát is tettünk.

A kirándulás után Schelklingenben bevásároltunk egy-két szükséges dolgot, aztán visszasétáltunk az iskolához.

Este a német diákokkal kártyáztunk és táncoltunk az iskola saját diszkójában.

Szombaton Ulmba vonatoztunk ,ahol Európa legmagasabb dómja található itt, aminek fel is másztunk a tornyába. Ulm pedig gyönyörű város, a Duna itt még keskeny és kristálytiszta.

Egy egész napos „shopping" után ismét fáradtan tértünk vissza Urspringbe. De azért ez sem tarthatott vissza bennünket attól, hogy néhány német tanulóval elmenjünk bulizni.

Aztán elérkezett sajnos az utolsó napunk is. Aznap volt az iskola kosárcsapatának a tornacsarnokban volt mérkőzése, amit mi is megnéztünk.

Délután fél négykor indultunk a reptérre hosszú búcsúzkodás után.

Ferihegyre este hétre érkeztünk meg, ahol már vártak ránk a szüleink.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a diákcsere, bármikor szívesen visszamennék Urspringbe, és mindenkinek csak ajánlani tudom!